Sütiket használunk azért, hogy weboldalunkat még jobban személyes igényeidre szabjuk. Bővebb tájékoztatás az Adatkezelési tájékoztatóban.

Termékek Menü
Ön itt jár: > >

- A cukor

Trepinszki József

Mire jó a cukor?

 

 

Először egy kis Cukor-történelem

Európában egészen a késő középkorig a méz volt az egyetlen ismert édesítőszer. A változás a keresztes hadjáratok korában kezdődött, amikor a portyázó harcosok először találkoztak az arab országok és India édes étkeivel és italaival. A velencei kereskedők a XII. századtól kezdve a keleti fűszerek mellett a cukorral is kereskedtek, ám tízszer annyiba került, mint a méz, és így sokáig rendkívüli értéknek, orvosságnak tekintették.

A keresett édesí­tőszer akkor terjedhetett csak el nagyobb mértékben, amikor az európaiaknak több gyarmati ültetvényükön is sikerült cukor­nádat termeszteniük. A cukor azonban továbbra is olyan drága volt, hogy fo­gyasztása elsősorban a nemesség és a gazdagabb polgárság kiváltságai közé tar­tozott. Az arisztokrata udvarok és a fényűző polgárok cukorfogyasztása döntő módon befolyásolta Európa kulturális fejlődését.

A francia királyi udvarban elterjedt szokás szerint a cukorral édesített kávéhoz, teához édes süteményeket is kínáltak.  A desszerttel végződő lako­mák ma is megszokott menüje is ebben a korban alakult ki. A marcipán, az édesség, a fagylalt és a likőr mintegy háromszáz esztendővel ezelőtt keletkezett, jó ideig csak a gazdagok kiváltságaként.

A felsőbb rétegek konyhájából a XVI. század végére gyakorlatilag eltűnt a méz. Mivel a nádcukor egyre drágább lett, más növényekből is megpróbáltak cukrot előállítani. A XVIII. század közepe táján végül sikerült cukorrépából is cukrot kinyerni. Et­től kezdve töretlen volt a cukor diadalme­nete.

Mivel a XIX. század végére a techni­ka fejlődésének köszönhetően lehetővé vált az ipari méretű, olcsó cukor-előállítás, egyre szélesebb réteg engedhette meg magának a népszerű édesítőszer hasz­nálatát. A cukor tehát luxusportékából népszerű, hozzáférhető élvezeti cikké vált.

A németek a XVIII. század végén fejenként körülbelül évi 1 kg cukrot fogyasztottak.  A jelenlegi éves cukorfogyasztásunk fejenkénti átlaga ~40 kg.  Ez mintegy 45 kockacukornak felel meg naponta. A mézfogyasztás ezzel szemben az utóbbi időben állítólag már mintegy évi 0,6...0,7 kg fejenként. Cirka hetvened része!!!!!!

 

Nekem sokkoló volt, amikor először olvastam

 

cukorfüggőségAz életfunkciók ellátásához a szervezetünknek szüksége van bizonyos mennyiségű cukorra! De milyenre? És mennyire?

A feldolgozatlan, nyers zöldségekben, gyümölcsökben, valamint a gabonafélékben és a tejtermékekben is van valamennyi cukor. Tehát ez azt jelenti, hogy a szükséges cukormennyiséget kinyerhetjük egyszerűen a külön édesítés nélkül fogyasztott gyümölcsökből, gabonapelyhekből stb.

Dehát gyarló az ember! Nem elégszik meg a természet adta cukorral. Ezért a finomított cukros édességek is élvezeti cikkekké váltak. És a cukor... ...iparosított termék lett!

Tehát a manapság nagy mennyiségben használt fehér cukor iparosított termeléssel előállított édesítőszer. 99,9% üres kalória, csak szénhidrát és víz. A soklépcsős finomítás során szinte teljes egészében elveszti ásványi anyag –és vitamintartalmát.

A fehér cukor vagy más néven a finomított cukor 99,9%-ban egy szaharóz nevű egyszerű szénhidrátból álló anyag. A finomított cukrot – ismertebb nevén kristálycukrot a cukorrépából nyerik. Ez közismert, de mi történik addig, amíg asztalunkra kerül a végtermék?

Nézzük sorban:

  • A répaszeleteket először kilúgozzák,
  • majd az így kapott levet mésszel tisztítják.
  • A szűrést követi a bepárlás,
  • és a cukor kristályosodásáig a vákuumban történő főzés.
  • Ezt követi a finomítás,
  • majd a fehérítés következik,
  • melyhez kénsavat hívják „segítségül”.
  • Újabb lépés a szűrés,
  • majd a kristályosító bepárlás,
  • melynek végeredménye a késztermék.

Ez a folyamat azt eredményezi, hogy természetes anyag egyáltalán nem marad a finomított kristálycukorban! A fehér cukor tehát üres kalória, hirtelen emeli a vércukorszintet, és a lebontásához vitaminokat is fel kell használni.

Szakemberek szerint egy felnőttnek napi legfeljebb 5 gramm iparilag előállított cukrot volna szabad fogyasztania, napi 100 gramm bevitelével pedig mintegy 40 százalékkal csökken a szervezet védekezőképessége.

És ugye a 40 kg-os átlag éves cukorfogyasztás (csecsemőket is beleértve!) napi 110 g cukorfogyasztást jelent. Napi 11 deka!

A cukorfüggők ennek többszörösét is megeszik naponta! Gondoltad volna? Az állandó, folyamatos túlzott cukorbevitel nemcsak a koncentrálóképességet csökkenti, de függőséget is okozhat. Sok az "édesszájú" ember... 

 

Iparosított cukorgyártás = iparosított betegséggyár

 

Utánanéztem, hogy mit okoz a finomított cukor. Az eredmény lehangoló. Ha csak a fele igaz azoknak az eredményeknek, amelyeket tudományos vizsgálatok és kísérletek alapján tapasztaltak, már az is sok lehet.

Nézzük szinte felsorolás szerűen a legfőbb "eredményeket"

A fehér cukor tehát üres kalória. A cukor tápanyagot nem tartalmaz, ugyanakkor hirtelen emeli a vércukor- és inzulinszintet. Ezzel nassolásra késztet, elhízást okoz, a lebontásához további vitaminokra van szükség.

 

Károsítja az idegsejteket, megnagyobbítja a májat. A test B-vitamin tartalékait kiüríti.

 

Megváltoztatja a normál bélflórát, fokozza a daganatképződés esélyét. A bélrendszerben a cukor a gombás megbetegedések melegágya, terheli a hasnyálmirigyet is. Székrekedést okoz.

 

Fokozza a gyomor savképzését, következménye: gyomorsav túltengés, gyomor és nyombél fekély. Tehát túlterhelést jelent a szervezetünknek, izgatja az emésztőrendszert.

 

Elsavasít. Elvonja a csontokból a kalciumot, csontritkulást okoz. Megköti és visszatartja a koleszterint.

 

Fogainknak sem tesz jót.  Nehezíti élő gépezetünk, agyunk munkáját.

 

Mértéktelen fogyasztása emésztési zavarokat, ételallergiákat, candida-fertőzést, endokrin betegségeket, alacsony vagy magas vércukorszintet, ízületi gyulladásokat, rákot és sok más degeneratív kórt okoz.

 

Nem vicc!

 

Hát ezeket okozza a javasolthoz képest átlagban 22-szeres cukorfogyasztás, ami a cukorimádóknál akár 100-szoros is lehet! Azt hinnénk, nem is olyan könnyű napi 11 dkg cukrot megenni?

 

1 liter kóla-szerű üdítő és már bőven túl is vagyunk a napi átlagfogyasztáson!

 

A  feldolgozott élelmiszerek, a készételek, az üveges szószok, üdítők, stb. még tovább tetézik a problémát, mert ezek szinte kivétel nélkül tartalmaznak hozzáadott fehér cukrot, rejtett cukrot vagy mesterséges édesítőszert.  Ezen egyszerű cukorfajták emésztése rövid ideig tart és a szervezetünk számára már nem hasznosítható felesleg rögtön a véráramba kerül és elkezdi az egyensúly megbontását.

 

 

Függőség?

 

Sajnos igaz, hogy a cukor rendszeres fogyasztás után nagyon nehezen leküzdhető sóvárgást kelt, ami cukorfüggőséget alakít ki. Ez további betegségekhez vezet. Fontos: lépésről-lépésre változtassunk szokásainkon, így kevésbé terheljük meg a szervezetünket.

 

 

Cukordiéta

 

Napról napra érezni fogjuk a cukordiéta hatását: tisztább, fénylőbb, rugalmasabb bőr, könnyedebb emésztés, emelkedő teljesítmény és energiaszint, javuló közérzet, csökkenő súly, helyreállt ízérzékelés. Egy idő után visszatalálunk az ételek valódi ízéhez: kevésbé fogjuk kívánni a finomított, cukrozott, mesterséges étkeket és sokkal inkább az egészséges, nyers, valódi táplálékokat.

 

És cukor helyett?

 

Igazából nem akarok ezekbe belemenni, akit érdekel, úgyis utánanéz. Sokféle cukor, szirup és mesterséges édesítőszer létezik a piacon. Van, amelyik valamivel jobb, mint a finomított szokásos kristálycukor. Van, amelyik ( az édesítőszerek nagy része!!!) még károsabb is!

 

Egy biztos: Mindent összevetve a legjobb alternatíva a MÉZ!

A Mézbarlangban folyamatosan 30-40 féle mézből válogathatsz.

Az Egészség Legyen Veled

 

TJ - vezető mézkedvelő

 

Tartalomhoz tartozó címkék: cukor
blog comments powered by Disqus
; ; ; ; ; ; ; ; ;