Sütiket használunk azért, hogy weboldalunkat még jobban személyes igényeidre szabjuk. Bővebb tájékoztatás az Adatvédelmi nyilatkozatban.

Rendben
Termékek Menü
0
06709489940

A méhészet védőszentje

Szent Ambrus tiszteletére

 

Egerben rendezik évente a „Méz Napja Szent Ambrus tiszteletére” című szakmai és családi napot, amely rendszerint szentmisével és mézszenteléssel kezdődik a Bazilikában.

 

A  családi programok között szerepel „mézes játszóház” , méz alapú termékek (méz, mézbor, mézes tea, mézeskalács) kóstolója és vására, szakmai programjai sorában méhészeti előadások, termékbemutatók, méhészeti eszközök kiállítása és vására, szaktanácsadás várja az érdeklődőket.

 

Mint tudjuk a méz az egészséges táplálkozás egyik elengedhetetlen alkotóeleme,  tartalmaz190 tápanyagot, többek között 19 aminosavat, 33 ásványi anyagot, 11 vitamint, enzimeket, szőlő- és gyümölcscukrot. Manapság ismét kezdi visszafoglalni helyét a táplálkozásban. (megjegyzem: mi is ezen dolgozunk...)

 

Évezredeken keresztül  az emberiség egyetlen édes tápláléka a méz volt. Ezt bizonyítandóan számtalan írásos emlék maradt fenn. Mézvadászokat ábrázol egy 16 ezer éves sziklarajz egy spanyolországi barlangban , amely egy lépes mézet gyűjtögető embert ábrázol. A méz gyógyászati alkalmazásáról számol be az 5300 éves egyiptomi emlék, az Ebers-papírusz. E szerint emésztés javításra, sebgyógyításra használták, de halottakat is mumifikáltak mézzel. Az Ószövetségben is számos leírás maradt fenn a méhek tartásáról, a méz szüreteléséről és a méz gyógyhatásairól.


A méz eltarthatóságára jó példa, hogy egy Nápoly melletti  régi görög templom feltárásakor 2300 éves mézet találtak, méghozzá fogyasztásra alkalmas állapotban. Valamennyi nagy kultúra ismerte a méhészkedést, a méznek pedig igen nagy kultusza volt úgy a táplálkozásban,  mint a gyógyításban.

 

Ipolyi Arnold (1823-1889) Magyar Mitológiája szerint már a honfoglaló magyarok is ismerték a méhészkedést és a mézsör készítését. Ennek első írásos emléke 1370-ből származik, amelyben királyi méhészetet említenek. Számos hazai patikamúzeumban őriznek olyan edényeket, amelyekben a gyógyításban felhasznált mézkészítményeket tárolták. Ilyen készítmény volt a rózsaolajos méz (Mel rosatum), a francia mézbor (Hydromel), a római mézbor (Mulsa), a köptető méz (Mel pector), a savas méz (Oximel), a borral hígított méz (Nectar).

 

A méhektől nem csak mézet, hanem a világításhoz szükséges viaszt is kapott az ember. Az ipari cukorgyártás beindulása előtt a méz volt az egyetlen édesítőszer. A 17. században az új világítóanyagok (olaj, paraffin) és az egyre nagyobb méreteket öltő cukorfinomítás miatt háttérbe szorult a méhészet.


Szent Ambrus – méhészek védőszentje


Szent Ambrus (340-397) milánói püspök, latin nyelvű egyházi író, költő. Még nem volt megkeresztelte, amikor püspökké szentelték. Kiváló egyházi szónok vált belőle, aki a felebaráti szeretetet hirdette, beszédeit tömegek hallgatták, szónoklatainak hatása alatt tért meg, keresztelkedett meg és kezdett új életet Szent Ágoston. Himnuszaiban a mélységes hit egyszerű kifejezési módban jelenik meg, költészete új műfajt teremtő és messzire ható volt.


A legenda szerint - amely nyomán később a méhészek védőszentjévé lett - Ambrust még csecsemőkorában egy méhraj zúgta körül, amint a ház udvarán pihent. A méhek rátelepedtek a bölcsőjére, s teljesen ellepték a gyermeket, még a szájába is bemásztak, mintha csak szőlőfürt lett volna, amelyből a méhek nektárt szívnak. Anyja rémülten kiáltott föl: Ha ez a gyermek életben marad, nagy ember lesz belőle! De a kicsi Ambrust egyetlen méhecske sem szúrta meg és semmi baja sem esett. Édesanyja jóslata pedig bevált: a gyermekből valóban nagy ember, püspök, és remek szónok lett, ezért is nevezték őt mézajkú prédikátornak.

 

Tovább a mézekhez>>

blog comments powered by Disqus