A méz jótékony hatásai

A méz a természet ajándéka!
Ismerd meg jótékony hatásait!

Minden méz: 

    • immunerősítő, szervezeterősítő, de mézfajtától függően eltérő mértékben
    • sebgyógyító, de van amelyik méz jobb, mint bármelyik gyógyszer
    • antibakteriális, némelyik jobb, mint az antibiotikum
    • stb-stb

Mi a méz?

Egyszerű: a méhek szorgos munkával a virágok nektárját a  saját szervezetükben átalakítva gyűjtik össze és a lépek sejtjeiben raktározzák. A végeredmény a jótékony hatású csodálatos méz.

Egy kis történelem...

barlangrajz mézgyűjtésrőlAz emberiség történetét akár a méz is ke­retbe foglalhatná. A méhek ajándéka szin­te minden kultúrában jelen volt, és nem­csak élelmiszerként és gyógyanyagként, hanem a kultikus szertartások részeként is fontos szerepet játszott.

Első ábrázolása mintegy 10...15 ezer éves lehet; a rajzot egy spanyolországi barlang falán találták (Lásd a képet!).

Tudjuk, hogy a vikingek roborálószerként  mézet vittek magukkal a hajóútjaikra, a rómaiak pedig csata előtt mézzel erősítet­ték  testüket. A méhek munkájának gyü­mölcsét azonban halak és gyümölcsök tartósítására  is felhasználták, a mézbe mártott birsalmát  „mézalmának" nevez­ték.

A görögök árpalisztből, reszelt sajtból és mézből készítették kükeon nevű erősítő ételüket. Egyiptomban mézkenyeret, méz­sört és mézbort állítottak elő az aranyló nedű felhasználásával.

A germánok is ked­velték ezt az édes szubsztanciát: vízből és mézből főzetet készítettek, és erjesztéssel mézsört nyertek belőle. Évszázadokig ez volt legkedveltebb italuk, csak a középkor­ban ütötte ki a nyeregből a bor.

A krónikák tanúsága szerint i. sz. 1000 körül a mézsör mellett a mézes tej, a mé­zes sajt és a lépes méz is népszerű eledel volt Európában. A középkorban a méz ára a sóéval vetekedett és évszázadokon keresztül fontos kereskedelmi cikknek szá­mított. Sok helyen méz formájában szed­ték az adót. A mézbegyűjtők céhbe tömö­rülnek, vámmentességet élveztek, és külön bíróság előtt feleltek jogszerű működé­sükért.

Méz ­- az istenek eledele

Méz-az istenek eledeleBár a régi idők embere sokáig nem  tudta pontosan megmagyarázni, honnan is szár­mazik a méz, a méheket ennek ellenére tisztelte, és az édes nedűt számos nép az istenek eledelének tartotta.

A méz sok mí­tosz és szokás forrása és kelléke. A maják például szertartásaikon a lándzsahüvelyfa (Lonchocarpus) kérgéből és mézből ké­szült főzetet fogyasztottak, a görögök pe­dig Artemisz és Szeléné tiszteletére lisztből és mézből sütöttek holdsarló alakú édes kifliket.

Rómában mézeskalács volt az ün­nepi játékok győzteseinek díja, és a lako­dalmas ház vendégei is ezt kapták emlék­be. Újév napján az emberek fehér csup­rokban mézet ajándékoztak egymásnak, február 21-én, a halottak napján pedig tej -­és mézáldozatot mutattak be a síroknál.

A méz más népeknél is fontos áldozati tárgy volt. III. Ramszesz egyiptomi fáraó az i. e. XII. században 15 tonna mézet ajánlott fel Hápinak, a Nílus istenének. Az aranyló nedű a zsidóknál és keresztényeknél is nagy becsben állt: Mózes egy „tejjel és mézzel folyó" országba vezette népét, a kereszténységben pedig a II. és a VI. szá­zad között tejet és mézet kaptak a ke­resztelendők.


A méz a népi gyógyászatban

méz a népi gyógyászatban

A legfontosabb szerepet a méz mégis a népi gyógyászatban játszotta.


Már i. e. 2500 körül használták ezt az anyagot a se­bek gyógyításában. A fennmaradt egyipto­mi írások között olyan, i. e. 1530-ból szár­mazó mézes receptek találhatók, amelye­ket  epebántalmak, testi erőtlenség és szék­rekedés esetén alkalmaztak.


A görög Hip­pokratész  (i. e. 460...377) mézet ajánl a lázas betegeknek, és a gennyező sebeket mézes kenőccsel kezeli.


A cukor kiszorítja a mézet

a cukor kiszorítja a mézetEurópában egészen a késő középkorig a méz volt az egyetlen ismert édesítőszer.
A változás a keresztes hadjáratok korában kezdődött, amikor a portyázó harcosok először találkoztak az arab országok és India édes étkeivel és italaival.

A velencei kereskedők a XII. századtól kezdve a keleti fűszerek mellett cukrot is portékáik sorá­ba iktatták, ám tízszer annyiba került, mint a méz, és így sokáig rendkívüli értéknek, orvosságnak tekintették.

A keresett édesí­tőszer akkor terjedhetett csak el nagyobb mértékben, amikor az európaiaknak több gyarmati ültetvényükön is sikerült cukor­nádat termeszteniük. A cukor azonban továbbra is olyan drága volt, hogy fo­gyasztása elsősorban a nemesség és a gazdagabb polgárság kiváltságai közé tar­tozott.


És ma?

A cukor tehát a XII. századtól szép lassan kiszorította a mézet és "átvette a hatalmat" az édesítőszerek piacán.

Sajnos...

Mai világunkban a méz szerepe – nyugodtan mondhatjuk - a gyógyításban elhanyagolható (!!). Tömegcikké vált , a fajtamézek - néhány kivételtől eltekintve - szinte ismeretlenek: alig ismernek más fajtát, mint az akácméz, hársméz és a vegyes virágméz. Tehát kevesen ismerik a mézet, és annak hatásait.

Pedig a méhek a kaptártól csak meghatározott távolságon belül gyűjtenek a virágokról  nektárt, ezért a megfelelő “legelő” kiválasztásával kiváló lehetőség van arra, hogy fajtamézeket – vagyis nagyrészt ugyanazon növényről gyűjtött nektárból készülő mézet- állíttassunk elő a méhekkel. Ezt sok magyar méhész meg is teszi (van vagy 40 különböző magyar fajtaméz!), de a vásárló nyagyközönséghez vajmi kevés jut el ebből.

Webáruházunkban a döntő többségét megtalálod!



Méz, méz, méz ...

Tehát a fajtaméz döntően annak a növénynek a virágjának a nektárjából készül, ami az adott területen abban  az adott időszakban virágzik. Ennek következtében ugyanannak a virágnak a gyógyhatását tudjuk kihasználni a méz fogyasztásával, mintha mi gyűjtöttük volna a viragot és abból mondjuk teat főzünk.

Különbség viszont van, mert a méhek gyomrában megindult folyamatok eredményeként az adott virág gyógyhatását sokkal jobban hozzáférhetővé teszik az ember számára. Hozzáférhetőbbé válik annál, mintha teát készítenénk belőle, vagy esetleg  alkoholos tinktúra formájában kivonnánk a virág hasznos alkotórészeit.

Érdemes utánanézni a különböző mézfajták különböző hatásainak. A mézek fogyasztását egyénileg hozzáigazítva az egyének különböző elvárásaihoz a betegségek megelőzésében, karbantartásában és akár gyógyításában meglepő és csodálatos eredményeket lehet elérni. Mert a méz hatásai igen sokrétűek.

Azért a fajtamézekből sem szabad és nem is kell egyszerre sokat fogyasztani, mint ahogy a gyógyteákat sem szabad literszámra inni.


Miért használjuk?

A mézet legtöbben alkalmanként használják. Leginkább téli időszakban, a baktériumokat elpusztító, a szervezet ellenálló képességét helyreállító hatása miatt megfázáskor, torokfájásos időszakban. Főképpen teába keverve, pedig ideálisabb lenne cukor helyett naponta legalább 2-3 teáskanálnyi, de legfeljebb 2 evőkanálnyi mézet elfogyasztani.

Mint az elején már szó volt róla, a mézben található gyógyerőt  már a régi időkben kitapasztalták az emberek és használták is gyógyhatásai miatt. Különféle hatóanyagainak köszönhetően -körülbelül 180 különféle szubsztancia van benne-, nemcsak közvetlenül elfogyasztva hasznos. Ma már a hozzáértők tudják azt is, hogy  mik azok az anyagok és összetevők, amelyek miatt a például a szépségápolás sem mondhat le a mézről. A kozmetikumoktól kezdve a mézes masszázsig bezáróan.


Meglepő!

Felméréseink szerint az "igazi" mézfogyasztók egyenletesen az egész évben fogyasztanak mézet. Sőt! Vannak, akik nyáron fogyasztanak többet, előkészítve a szervezetet a "nehezebb" téli időszakra.

Az egyes mézek és minden egyéb mézes készítmény hatásairól bővebbet a kiválasztott termékek oldalán olvashat!

simplepay_hu