ÉLELEM, ÉL-ELEM és (F)ÉLELEM... avagy 7 érdekes gondolat az október 16-i Élelmezési Világnap apropóján 

#1 gondolat: Élelem - milyen szép is ez a szó, hiszen benne van az élet, és az elemek, amikre az életünkhöz szükségünk van, így lesz belőle él-elem.

És tényleg, elfogyasztott élelmünk alkotóelemei éltetnek minket. De sajnos nem mindenki vagy nem kellő mennyiségben és minőségben jut hozzá az élelemhez. Erre hívja fel a figyelmet október 16., az Élelmezési Világnap. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO Rómában ülésező konferenciája több mint 4 évtizeddel ezelőtt, 1979-ben egy magyar határozati javaslat alapján nyilvánította élelmezési világnappá október 16-át. Ennek a világnapnak az a célja, hogy mozgósítsa a kormányokat és a közvéleményt az emberiség nagy részét sújtó élelmezési gondok orvoslására. 

Igen, gondok vannak, "méhes" és "nem méhes" szempontból is. A következőkben azt is elárulom, miért gondolom így. De ebben a blogcikkben most nem térnék ki a harmadik világbeli országokra, ahol az éhínség sajnos mindennapos. Hanem a modern társadalmak élelmezési problémáit próbálom más megvilágításba helyezni, és amolyan mézkedvelő szempontból az élelmezési problémákat a teljesség igénye nélkül megvizsgálni.

#2 gondolat: Miért vásároltak fel az emberek feleslegesen rengeteg tartós élelmiszert az elmúlt időszakban? 

Lefogadom, hogy a Te családodban is volt olyan, aki a Covid miatt pánikszerűen megvásárolt egy csomó egészségtelen konzervet, zacskós levest és egyéb tartós élelmisz(@)rt a közelmúltban. Annyit, amennyit egyébként kb. 3-5 év alatt venne ezekből a termékekből. Persze jártam anno boltban én is a pandémia idején, de csak azt vettem, amit egyébként is. Az viszont még engem is megdöbbentetett, mennyi és milyen minőségű élelmiszerért tülekednek a vásárlók.

Konzerv-, cukor- és fehérliszt-hegyek (az is vett belőle legalább 10 kilót, aki egyáltalán nem is szokott sütni-főzni) figyeltek minden bevásárlókocsiban. A vásárlók lökdösődtek, türelmetlenkedtek. Biztosan emlékszel még arra az időre, amikor nem is oly rég a "víruspánik" maitt a boltok polcai pár nap után üresek lettek, és bizony most is gyakran előfordul ilyen a "hatósági áras" termékeknél. De nem baj, mert a kamrákban, konyhaszekrényekben még most feltornyozva áll a tavalyi-tavvalyelőtti "vésztartalék" (és valószínűleg évekig ott is marad, aztán meg megy majd a kukába). És mindez miért? Mert az emberek, és főleg a magyarok egyik legfőbb tulajdonsága a félelemorientáltság. Ezt terjeszti a média. A másik a biztonságorientáltság, ami a félelemből fakad. "Nehogy éhen haljak". Na ezért voltak ezek a felvásárlások. És ezért lett az élelemből félelem...

#3 gondolat: Mi van akkor, ha csak látszólag viszel be megfelelő mennyiségű élelmet a szervezetedbe?

Mert könnyen előfordulhat, hogy néhány "elem" hiányzik az él-elemből, amit nap mint nap fogyasztasz. Hiszen a nyomelemek, mint ahogyan a nevük is mutatja, csak nyomokban, egészen kis mennyiségben találhatóak meg a szervezetünkben. De ez a kis mennyiség is elengedhetetlen ahhoz, hogy testünk és szellemünk megfelelően tudjon működni, hiszen pont a nyomelemek azok, amik biztosítják a különféle biokémiai reakciók és folyamatok normális lefolyását; ráadásul az enzimek közel egy harmadának a megfelelő működéséhez is szükségesek. Ha valamelyikből kevés van, akkor óhatatlanul megbetegszel. 

Vegyük példaképp az egyik legismertebb "hiánybetegséget", a vashiányt, ami sápadt bőrt, hajhullást, fáradtságot, idegességet, bágyadtságot, étvágytalanságot is okozhat, sőt, fokozza a fertőzésekre való hajlamot is. Ezért is nem mindegy, mit eszel. Hiszen nem csak a mennyiség, hanem a minőség is számít! Szerencsére vannak olyan méhtermékek, amikkel szinte az összes nyomelemet pótolhatod, ilyenek például a virágpor és a méhkenyér. Ráadásul ezeket nem tudod túladagolni sem, hiszen 100%-ban természetes összetevőkből állnak, egyenesen a kaptárból.

#4 gondolat: Elképzelted már, milyen lenne az életed a reggeli kávéd nélkül? 

Mert ha nem lennének méhek, akkor elveszítenénk sok-sok zöldség- és gyümölcsfélét (igen, a kávét is), amik táplálkozásunk alapját képezik, de le kellene mondani rengeteg gyógy- és fűszernövényről, vagy faanyagról, illetve textil-alapanyagról is. Hogy csak a legfontosabbakat említsem A-tól Z-ig: nem lenne alma, áfonya, bab, barack, burgonya, citrom, cseresznye, dinnye, gesztenye, gyapot, hagyma, kakaó, karfiol, káposzta, körte, lucerna, mandula, mustár, napraforgó, narancs, padlizsán, paprika, repce, retek, sárgarépa, szilva, tök, az uborka - sőt, még az alcímben emlegetett kávé sem... 

Ez utóbbit ráadásul reggelente jómagam is fogyasztom, természetesen mézzel. Nos, ha viszont se méhek, se kávé, se méz, akkor már tényleg óriási gond van... Hiszen a virágos növények 87%-a (köztük a legfontosabb termesztett növényeink, így a kávé is) igényli a beporzók közreműködését a termés- vagy magképzéshez. És mindez már jóval túlmutat azon, hogy a méheknek köszönhetően ma reggel (még) beletehetek egy-egy kanál mézet a reggeli teámba vagy kávémba.

#5 gondolat: "Ha kipusztulnak a méhek, négy éven belül az emberiség is eltűnik a Földről."

Ebben az alcímben olvasható híres mondást a köznyelv Einsteinnek tulajdonítja. Hogy valóban ő mondta-e, azt nem tudhatjuk. Azt viszont tudjuk, hogy méhek nélkül az élelmiszereink közel háromnegyed részéről le kellene mondanunk. És mi lehet jobb apropó az Élelmezési Világnapnál, hogy felhívjuk erre a figyelmet? Mert az emberek többsége alapból csak úgy gondol a méhekre, hogy mézet adnak. És ennél nem is akarják továbbgondolni ezt a történetet.

"Persze-persze... csíkos + zümmög + megszúr + mézet ad" - az átlagember általában csak ennyit tud a méhekről. Mi, mézkedvelők és tudatos mézfogyasztók azonban jól tudjuk, hogy itt ennél sokkal többről van szó. Hiszen a méhek a legfőbb beporzók, ők teszik ugyanis termőképessé azokat a növényeket, amelyeket az emberek és a növényevő állatok megesznek. Tehát akárhogy is nézzük, végső soron a beporzóktól, köztük legfőképp a méhektől függ szárazföldi ökoszisztémánk fennmaradása, beleértve az élelmünket is.

#6 gondolat: Lehet, hogy nem is az éhínség, hanem az elhízás veszélye fenyeget jobban?

A fentiekből egyenesen következik, ha tovább csökken a méhek száma és a méhek beporzó tevékenysége, akkor azt rövid távon az egészséges élelmiszerek hiányában elsőként világméretű elhízás és cukorbetegség-járvány, majd később súlyos éhínség fogja követni. De ne menjünk ilyen messzire, maradjunk csak az elhízásnál, mely már most is a jelen korunk egyik "népbetegsége". A túlsúly a Föld lakosságának több mint egynegyedét érintő egészségügyi probléma, mely számottevő rizikófaktort jelent számos (akár halálos kimenetelű) betegség kialakulásában. Magyarországon a felnőtt lakosság kétharmada túlsúlyos. Mindezt korunk mozgásszegény és túlfogyasztásra hajlamos életmódjának is köszönhetjük, ahol a társadalmi, kulturális, családi és egyéb társasági körülmények egyaránt hátrányos hatással vannak étkezési szokásainkra.

De tény az is, hogy a mai modern társadalmakban a népesség egyre nagyobb része lesz kövér, és minél szegényebb egy réteg, annál jellemzőbb lesz rá a túlsúly. Ez valahol logikus is, mert minél szegényebb valaki, annál olcsóbb (= egészségtelenebb és gyengébb minőségű) élelmiszert fogyaszt. Mindemellett a nem megfelelő étrend, a rendszertelen étkezés, a gyakori nassolás is egyenes út az elhízáshoz, hiszen mindez a szénhidrátban gazdag, magas cukortartalmú ételek túlzott fogyasztásával jár együtt. Emiatt is javaslom, hogy ahol és amikor csak lehet, használj cukor helyett mézet. Ebben a blogcikkben többet is olvashatsz a cukor kontra méz témáról » 

#7 gondolat: Csak egy kis ízfokozó, és máris jól becsapod a szervezetedet!

Ízfokozó. Valljuk be, ez az elnevezés már önmagában sem túl bizalomgerjesztő, igaz? Pláne, ha ez után azt írom ide, hogy nátrium-glutamát, MSG, C₅H₈NO₄Na vagy E621. Ugyanis ez az a vegyület, amivel minden ételt alaposan "megfűszerez" az élelmiszeripar (jé, egy újabb szó, ami élelmi-szer-ipar olvasatban már egészen másképp hangzik) azért, hogy azokat finomabbnak érezzük. És ezzel becsapjuk magunkat. Bár tény, hogy a nátrium-glutamátot a világ összes élelmezés-egészségügyi hatósága a biztonságos adalékanyagok között tartja számon, mégis veszélyes. De nem önmaga miatt, hanem azért, amit egy-egy élelmiszer többi, silány alkotórészével művel. Ugyanis ízérzékelésünket becsapva rendkívül finommá teszi az egyébként pocsék minőségű ételeket.

A fő gond tehát az a nátrium-glutamáttal, hogy alkalmazásával az élelmiszeripar remekül el tudja fedni az ételek gyenge minőségét, és persze amikor csak tud, él is ezzel a lehetőséggel. Az élelmi-szer-ipar már csak így működik. Ha adott egy silány alapanyagokból készült, ócska és egészségtelen élelmiszeripari termék, akkor miért is ne "fűszerezzék" meg egy jó adag nátrium-glutamáttal? Így ugyan a termék, az étel pocsék és egészségtelen marad, de legalább nagyon finom lesz. Hiába, hogy vacak minőségű az étel, ha ennek ellenére finomnak érezzük, akkor hajlamosak vagyunk sokat enni belőle. És ezzel vissza is kanyarodtunk az előző, 5-ös ponthoz, az elhízáshoz. Ördögi kör.

Köszönjük, méhek (és a többi beporzó)

Ha idáig eljutottál kedves olvasóm, akkor az Élelmezési Világnap alkalmából most két dolgot szeretnék kérni Tőled:

1. Csak azt és annyit vegyél, amire Neked és családodnak tényleg szükségetek van. Ne halmozz fel feleslegesen készleteket, és főleg ne egészségtelen termékekből. Ha korábban mégis így tettél, inkább adományozd el mindazt, ami nem kell, jóval az ellőtt, mielőtt lejárna a szavatossága, és a kukában landolna.
2. Gondolj úgy a beporzókra, mint élelmezésünk kulcsszereplőire. Akiknek nem csak a mézet és a többi fantasztikus hatású méhtermékeket, hanem gyakorlatilag az életünket is köszönhetjük. Mert nélkülük nem lenne ennyiféle él-elem. És mi sem lennénk. Köszönjük, méhek!